A vízmértéktől a lézerszkennerekig

A mai modern építészet alapja a pontosság és a precizitás. E szemlélet nélkül nem épülhet ma gazdaságos és energiatakarékos ház sem, hiszen az építési rendszerek a pontosabb tervezéshez és az odafigyeléssel végzett kivitelezéshez lettek alakítva. Nyilván régen is szempont volt, hogy „a ház ne dőljön össze”, de ma ezek a szempontok egyre szigorúbbak. Hogy a minőség folyamatos szinten tartása követhető legyen, a szakembereknek is szükségük van bizonyos eszközök segítségére, amelyekkel a gyakran egészen egyszerű dolgok állapíthatók meg, mint pl. a felület vízszintessége, függőlegessége, vagy épp a dőlése. Ezen egyszerű eszközök közé tartozik a vízmérték is, amely az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment keresztül. De mi is a vízmérték pontos definíciója?

A vízszínt mérése
A vízmérték és szintező az építőipar fontos kelléke, amelynek segítségével könnyen meg lehet határozni, hogy a felület vízszintes, függőleges, vagy épp lejt. Egy ilyen eszköz alapozáshoz, falazáshoz, de tulajdonképpen szinte minden tartószerkezetépítési munkához szükséges lehet. A legismertebb vízmérték egy egyenes lécben precízen elhelyezett libella, ami nem más, mint egy hajlított üvegcső, amely folyadékot (színezett etilalkoholt) és egy légbuborékot zár magába. A légbuborék fajsúlyának köszönhetően mindig felfelé törekszik a folyadékban, az üvegcső legmagasabb pontja felé tart. A jó vízmérték úgy van legyártva, hogy amennyiben a buborék az előre kijelölt két vonalka között áll meg, vízszintes a felület. Egy libellás eszközzel csak vízszintest vagy függőlegest tudunk mérni, míg a két libellással mindkét síkhoz pontosan igazodhatunk.

Két pont kimérése ugyanolyan magasságban
A slagvízmérték, vagy tömlősvízmérték már kevésbé közismert eszköz, pedig nagyon praktikus. Ennek lényege, hogy két üvegcsövet egy tömlő köt össze (például akár egy egyszerű locsolócső). Feltöltik vízzel a csövet úgy, hogy a víz mind a két csőben megjelenjen. Mikor valamelyik üveget elmozdítjuk, a víz szintje a két üveg közt kiegyenlítődik. A rendszer a „közlekedő edények törvényének” megfelelően működik. A gyakorlatban nagy fesztávú termekben, csarnokokban, vagy két egymás mellett fekvő helyiségben használták, ahol a távolság vagy egyéb hátráltató tényezők miatt nehéz volt két egymástól távol eső pontot azonos magasságba hozni. Ma a modern lézeres szintezők és vízmértékek megjelenésével az ilyen feladatok sokkal kevésbé körülményesen végezhetők el.

Függőlegesség beállítása, pontvetítés vízszintes síkra
A függőón is a szintezés régi, hagyományos eszköze, amely nem az előzőekben említett vízszint, hanem a függőleges beállítására használatos. Egy egyszerű, fonalra erősített hegyes súly, amely kiegyenesíti a szálat. A nehezék csúcsos vége a pontos függőlegest fogja mutatni.

A technika fejlődésével megjelentek a komolyabb felszerelések, az optikai, lézeres eszközök. A komolyabb optikai eszközöket inkább geodéták, azaz földmérők használták nagy területek pontos mérésére. Kezdetben, amikor a távmérés a függőleges és vízszintes mérésből volt kalkulálható, ekkor az adatrögzítés is manuális volt, így nehezebb dolguk volt a szakembereknek. A földmérő egy teodolit segítségével mérte a vízszintes és függőleges értékeket és ezen adatokat használta számításaihoz. A teodolit egy olyan mérőeszköz, amely két egymásra merőleges tengely mentén forgatható távcsőt tartalmaz, és egy stabil háromlábú állványon áll.

A mérőállomás viszont ennél komolyabb geodéziai műszer, mert ez teodolit, távmérő és adatrögzítő is egyben. Korszerűbb berendezések már GPS műholdakkal és egyéb szintező eszközökkel is képesek együtt dolgozni. Ezeknek mind előnye, hogy gyorsabban előállítható és használható a kért adat, akár már a helyszínen is.

A legkorszerűbb eszközök a 3D lézerszkennerek. Ezek gyakorlatilag az adott teret vagy területet mérik fel úgy, hogy egy lézersugár egységnyi idő alatt számtalan mérést végez 360 fokos szögben. Tulajdonképpen a mért objektum minden egyes szegletét leméri, és így egy panorámaképet készít a kapott adatokból. A méréshez az eszközt pár adott helyre kell állítani és várni, hogy körbe forogva letapogassa a környezetet. Drágább műszer közben fényképet is készít, így még részletesebben lehet eligazodni az adott terület virtuális képén, amely a távolság adatokat is tartalmazza. A felvételből a számítógép egy virtuális képet generál, amelynek bármely pontjára kattinthatunk, ha a pontos paraméterét meg szeretnénk kapni. Ezeket az adatokat aztán importálhatjuk különböző tervezőprogramokba. Alkalmazásukkal a tervezőmunka gyorsabb, precízebb, egyszerűbb. A kapott eredményt azonnal használhatjuk modellezésre is. Nyilván ezen eszközök megtérülése a projekt nagyságát függ, mert áruk még magas. Ebből is következik, hogy egyelőre még csak szakembereknek szóló darabokat gyártanak.

A hétköznapi barkácsolóknak nem kell ilyen kellékekkel bajlódni, nem is lenne célravezető. Azonban érdemes tudni, hogy a fentiekben említett professzionális eszközökön túl az ő munkájuk is nagyban egyszerűsödött az otthoni lézeres szintezők megjelenésével. Ezek a berendezések (egy automatikus önszintezést követően) lényegében kivetítik a vízszintest, függőlegest a munkafelületre. Komolyabb típusok akár 360 fokban is működnek, megkönnyítve feladatunk elvégzését a jól látható lézer segítségével. Legtöbb esetben a kivetített egyenes vonalakat állíthatjuk számunkra tetszőlegesen beállított szögben is. Nyilván a funkciók gyártótól, típustól függően eltérőek, de kétségtelenül hasznosak, és mára már civil pénztárcából is megfizethetők.

Többféle eszköz áll tehát rendelkezésünkre, amelyekkel könnyebbé és gyorsabbá válhat a munka. A feladat nagyságától, gyakoriságától, és természetesen az anyagi lehetőségeinktől függően válogathatunk is közülük.

Írta: Szalay Csaba - dipl. építész