Konyhai falburkolatok

Egy konyhában mindig nagy a sürgés-forgás, hisz ha korog a gyomor, meg kell tömni, lehetőleg minél előbb. Ahogy étkezési szokásaink különböznek egymástól, úgy különböznek a konyhával szemben támasztott elvárásaink is. Míg régen mindenki otthon főzött, ma már sokan élnek az ételkiszállítás nyújtotta kényelmes lehetőséggel. Egy melegítésre használt konyha csak minimálisan koszolódik be, de aki rendszeresen főz, tudja, mivel jár a munka. Mikor a konyha felújítására, vagy új konyha építésére kerül sor, burkolás előtt érdemes a konyhai szokásainkat is figyelembe venni. Mai rovatunkban azt elemezzük, mely burkolat milyen feltételek mellett kerülhet a konyha falára.

Egy igazi konyhában, ahol valóban főznek, gyakori a forró pára, a fröccsenő zsír, és por is előfordul, amelyek elegye olyan agresszív szennyeződést képez, aminek eltávolításához vagy professzionális takarítói képességekre, és/vagy kivételes teljesítményű takarítógépekre lesz szükségünk. Nem árt, ha a konyhai falburkolat is olyan, amely nem köti meg a felületén a koszt. Vegyük sorra, melyek lehetnek ezek!

Hogy igazi klasszikusokkal indítsunk, említsük meg a csempeburkolatot. Szinte minden régebbi konyha falát csempe borítja, így a mázas kerámia előnyeit nem kell bemutatni. Hagyományos csemperagasztóval és fugázással készül. Nagyobb lapmérettel és a csiszolt oldalélű lapok fugaközének csökkenésével jelentősen modernebbé tehetjük a megjelenést. Az utóbbi jellemzők inkább a gres-, azaz a kőzúzalékból készült lapokra igazak. Habár a mázatlan greslapok közelebb állnak a természetes kövek látványához, takarítás szempontjából a mázas lapok egyszerűbben tisztíthatók. Kivitelezés szempontjából talán csak a nagy lapformátumú lapok képeznek kisebb kivételt, hiszen ezekhez nagy felületű burkoláshoz flexibilis csemperagasztó alkalmazása is ajánlott lehet.

Az újabb burkolási trendek egy korábban igencsak hétköznapinak mondható burkolatot hívtak ismét életre. A cementlap egykor a mázas kerámia olcsóbb alternatívája volt, amely mára az egyediséget kívánja hangsúlyozni. Ez részben a gyártási módjából is adódik, hiszen míg régen a tömegtermelés szempontjai szerint készült, ma már kisebb manufaktúrák foglalkoznak a készítésével. Természesen egy csiszolt cementlap csak a megfelelő impregnálás után lesz jól tisztítható, de akkor sem annyira, mint egy mázas kerámialap. Kivitelezési szempontból a hagyományos csempéhez képest nagyobb szerkezeti rétegvastagsággal kell számolni, hiszen maga a lap is vastagabb, ebből adódóan a súlya is nagyobb, tehát vastagabb ragasztórétegre is lesz szükségünk hozzá. Fugaköze szűken tartható. Egyedi mintázata annyira megragadta a csempegyártók fantáziáját, hogy mára már cementlapra hajazó mázas kerámia lapok is elérhetővé váltak. Ma egyre divatosabbak a szálerősített vékony betonburkolatok is, amelyek tulajdonképpen a cementlapok távoli rokonai.

Természetes kövekkel való falburkolás is hasonló elvek mentén javasolható. Minél zártabb szerkezetű, minél egyenletesebb minőségű kövek javasolhatók konyhai falburkolatként. Arra azért mindenképpen ügyelnünk kell, hogy a természetes kövek némelyike rosszul reagál a konyhai tisztítószerekre, és épp a takarítás nyomán foltosodás jöhet létre a felületen. Mészkövek, homokkövek kevésbé ajánlhatók erre a területre. A fokozott érzékenység miatt csak igazán elkötelezetteknek javasolnám a konyha falára bármelyik természetes követ, amelyeknek az ára is magasabb.

Ma egyre nagyobb népszerűségnek örvend a bontott tégla akár konyhai falburkolatkánt való alkalmazása is, hisz a hagyományos tégla ma már ritkaságnak számít az épületek falain kívül és belül is. Bontott téglák közt akár különleges, pecsétes példányokat is kifoghatunk, ennek ellenére viszonylag olcsón és egyszerűen beszerezhető. Igaz, konyhai alkalmazása csak korlátozott feltételekkel javasolható, ami a tégla saját tulajdonságainak köszönhető, hisz enyhén nedvszívó. Mivel a hagyományos tégla 6×12,5×25 cm méretű, burkolásra inkább csak szeletelt formában ajánlanám. A természetes kövek vágására alkalmas vágókoronggal ez minden gond nélkül megoldható. A téglát konyhai falburkoláshoz inkább a főzőpulttól távolabbi helyeken javasolnám, ott is vastagabb ragasztóágyra tapasztva. A téglát felül is lehet csiszolni, anyaga továbbra is szép marad. Praktikus impregnálni (amelyet időszakosan ismételni kell), vagy egyszerűen lelakkozni, bár ezzel a természetes megjelenés némileg sérül.

Napjainkban egyre több alternatív megoldás jelenik meg a konyhai falburkolás területén. A nyers olajozott fa konyhai felhasználásban soha nem lesz olyan ellenálló, mint bármi más, de mégsem kell róla teljesen lemondanunk. A fát rövidebb időn belül garantáltan fel kell újítanunk, azaz csiszolni és felületkezelni kell. Ehhez egyrészt minél kevesebb fúga, és minél simább a felület az ideális. A világosabb árnyalat konyha esetén nem javasolható. De az ammóniával kezelt tölgy igazán jó alternatívát jelenthet. A gőzölés hatására a fa mélyebb rétegeiben is elszíneződik, besötétül, így színét pár felületi csiszolásos felújítás után is megőrzi. A sötét felületen kevésbé látszik a kosz, amely az olajozott, becsiszolt felületről egyébként is könnyebben eltávolítható.

Aki a modern megjelenést tartja a legfontosabbnak, gondolkodhat több egyéb burkolatban, és lehet, hogy a tisztíthatósággal is szerencséje lesz. Ilyen a színezett, mart stb. üveg- vagy a rozsdamentes fémburkolat, amely nagyobb táblákban alkalmazva a fugamentes high-tech felület élményét adhatja. Bár rögzítésük ragasztva is megoldható, én ebben az esetben a jól megtámasztott mechanikus megoldások híve vagyok.

Ma már laminált felületek is szóba jöhetnek, de ezek igazi előnye – a könnyű cserélhetőség – itt nem érvényesül, hiszen egy konyha annyira komplex egység, hogy nem alakítjuk át havonta.

Aki az egyszerűség híve, ma már választhat olyan vízlepergető, mosható falfestéket, amely egy élénk, a berendezéssel harmonizáló színben bőségesen kielégíti konyhai igényeinket. Ez nívójában nyilván soha nem versenyezhet egy szép greslap- vagy üvegburkolattal, de ha egyenletesre glettelt alapot színezünk vele, nem kell, hogy a burkolat miatt hiányérzetünk legyen.

Minden burkolattípus esetén figyelembe kell vennünk annak gyúlékonyságát, és csak a tűzveszélyességi körülményeknek megfelelően alkalmazhatjuk. Fontos, hogy a kivitelezés előtt készüljön egy burkolási terv, ahol a csapok, konnektorok helyét előre meghatározzuk. Főleg a nagytáblás burkolatok esetén kínos pillanatokat élhetünk át, ha utólag kell lyukat ütni a kész falon. Ugyanígy van ez a csapokkal és a szaniterekkel.

Bármelyik burkolatot is válasszuk, a tartósság és a jó takaríthatóság mellett mindennél fontosabb a biztonság, és a biztonságos használhatóság. Ha ezt szeme előtt tartva gondolkozunk, nyugodtan hagyatkozhatunk a személyes ízlésünkre a megfelelő burkolóanyag kiválasztásánál.

Írta: Szalay Csaba dipl. építész