Ragasztási technikák a burkolatok világában

Hinnétek, hogy a burkolási módok szinte annyit fejlődtek az utóbbi ötven évben, mint amennyit a közlekedés fejlődött a lovaskocsiról az autóra való áttéréssel? Pedig ez így igaz, hiszen egy hidegburkoló az 1950-es évekből aligha ismerné ki magát egyhamar a mai modern ragasztóanyagokkal, melyekkel akár fát is lehet padlóburkolatkánt ragasztani…

Az ember szereti a szépet. A szép az melyet jó nézni, ugyanakkor tapintani sem rossz. Mikor ez teljesül, az jó minőségre utal. A minőségérzet azonban már csak olyan, hogy hipp-hopp elillan, ha az ember akár csak egy kis hibát is észlel… a gyenge ragasztásból eredő hibák pedig gyorsan meg is mutatkoznak a burkolatok felületén.

A burkolatok, - mint ahogy az új építésű házaknál lenni szokott - mindig a figyelem középpontjában vannak. Mindenki erre fókuszál. Legyen szó járólapokról és csempékről, kőburkolatokról, laminált vagy akár fa padlóburkolatról, mind készülhet ragasztással. De ragasztják a szőnyegek bizonyos fajtáit, műpadlót, vagy linóleumot is. Általában a cementbázisú ragasztást hívták gyűjtőnéven hidegburkolatnak. A ragasztók időközben annyira átalakultak, hogy a teljes felületén ragasztott laminált, és faburkolatok (padlófűtéshez) már félúton helyezkednek el a hideg és melegburkolatok közt.

Különböző ragasztott lapburkolatok

Ragasztott falburkolatokkal a lakásbelsőben elsősorban a vizes helységekben találkozhattunk korábban. Ahogy az életviteli igényeink változtak, úgy terjedtek egyre jobban a ragasztott burkolatok kül-, és beltérben egyaránt. Az új lapokat és a természetes kőlapokat már műanyag tartalmú csemperagasztóba fektetik. Az ilyen műanyagtartalmú, flexnek is nevezett ragasztóknál az előállítása során keverik a cementalapú ragasztóba a műanyag komponenseket. Ezek már nagyobb flexibilitású anyagok, melyek a hőingadozás okozta hőtágulást, és a fellépő feszültségeket is jobban levezetik. Így elkerülhető, hogy a ragasztóágy megrepedezzen.

Ahol a flexibilis ragasztó kötelező

A kültéri burkoláson kívül leginkábba padlófűtéssel rendelkező lakásokban jelent problémát a hőtágulás, de meg kell jegyezni, hogy a lapozás a nagyformátumú ragasztott lapburkolatokat sem lehet már a 30 cm oldalhosszúságú lapok ragasztástechnikájával egy lapon említeni, akkor sem, ha nem is padlófűtésre fektetnénk. A flexibilis ragasztók használatán kívül a nagyformátumú lapok másik ragasztási alapszabálya, hogy teljes felületen kell ragasztóágyba fektetni, bár ez minden lap ragasztási minőségén emel.

Hagyományos habarccsal történő ragasztás

Műemlékek autentikus természetes kövekkel való felújítása esetén érdemes lehet ismernünk a ragasztóhabarcsba való fektetés különböző fajtáit. Eszerint megkülönböztethetünk vastag ágyazatú, közepes ágyazatú, vékony ágyazatú, úsztatott, önterülő ragasztási technikákat.

Burkolásnál fokozottan oda kell figyelni, hogy a sötét színű ragasztók átüthetnek a természetes köveken. A leghagyományosabb ragasztás a 3-4 cm vastag, cement bázisú. Ennél a fektetési módnál a habarcsban nagy mennyiségű víz van jelen. Előnyös olyan habarcsot használnunk, ami gyorsan kikeményedik. Természetes köveket ragaszthatunk még vékony, műgyanta-cement bázisú ágyazóhabarcsba is, amit inkább azonos vastagságú lapoknál alkalmaznak. A megfelelő habarccsal megakadályozhatjuk a kivirágzást és az elszíneződést is.

A repedések kialakulásának esélyét tovább csökkenthetjük a betervezett tágulási hézaggal

A ragasztott burkolatokat nagyobb felületek esetén hőtágulási hézaggal szakaszolni, azaz dilatálni kell. A szilikon tömítőanyagnál ügyelni kell az összetételre, ugyanis az ecetsavat tartalmazó tömítők a természetes köveknél tartós elszíneződést okozhatnak.

A ragasztás fejlődését mutatja, hogy ma már gipszkartonra is kiválóan ragaszthatunk, akár gipszkartonhoz képest súlyosnak tűnő kőburkolatot is.

Miért ragasztanánk a fát, ha szerelni is lehet?

A ragasztási technológia fejlődésének köszönhetően a természetes faburkolatról akkor sem kell lemondanunk, ha padlófűtést szeretnénk. Ez épp a ragasztási technológia fejlődésének köszönhetően valósul meg. Igaz, hogy a fűtött felületek burkolására ez idáig a fa jellemzően nem volt használatos. Ez érthető is, hisz a fa nem közvetíti, nem is adja át jól a hőt. Viszont a megfelelően elvékonyított padlóburkolat nem is akadályozza igazán a hő terjedését. A hagyományos hidegburkolatok jellemzően jobb hővezető, hőátadó képességgel bírnak, mint a tömörfa parketták. Ez különösképpen igaz, ha vakpadlóra rögzítik, melynek vázszerkezet között van levegő bőséggel. Míg a szerelt padlóban nincs közvetlen felületi kötéskapcsolat a szerkezeti rétegek közt, addig a hidegburkolatnál ez teljes felületen megvalósul. Ragasztás egyfajta hibrid rendszernek minősül. A hideg és a meleg padlóburkolatok előnyeit egyesíti. Fontos megjegyezni, hogy csak sík aljzatra ragasztható, hogy közvetlen felületi kapcsolat létesüljön közte, és a fűtött fogadószerkezet közt, ezzel csökkentve a hőátadás veszteségeit. További előnye még, hogy csökkenti a kopogó, kongó lépéshangok terjedését is.

Ma az építőiparban, de az élet teljes területén is a legkülönfélébb igények kielégítése a cél. Ma egyre több feladatot sikerül megoldania az iparnak, sokszor olyanokat is, melyekre pár éve még nem is gondolhattunk. A használat rámutat bizonyos anyagok, és technológiák előnyeire. Az ipar pont ezeket az előnyöket kívánja a megszokott építőanyagok előnyeivel ötvözni. Néha, mint ezt a fenti példák is mutatják, sikerül is, ebből mi építkezők, felújítók pedig csak profitálhatunk.

Írta: Szalay Csaba - dipl. építész