Csaptelep cseréje

Időnként a csaptelepek képesek felmondani a szolgálatot. Ilyen esetben dönthetünk úgy, hogy kihívunk egy szakembert, de úgy is, hogy magunk állunk neki. Saját kezűleg nekiállni legtöbbször nem annyira bonyolult feladat, és gyorsabbak lehetünk, mint ahogy a mester kiér. Jelen cikkünkben arról lesz szó, hogy hogyan és milyen eszközökkel végezzük el ezeket a műveleteket.

A leggyakrabban három olyan hely van a lakásban, ahol a csaptelepet cserélni kell. A konyhai mosogató, a fürdőszobai csap és a fürdőkád zuhanyzó telepe. Ezen felül egyéb vízvételezésre alkalmas helyen, mint a kazánházban is előfordulhat ilyen probléma. Itt inkább csak a felmosóvizet engedjük, illetve ürítjük, és egyéb nem benti, nagy piszokkal járó tevékenységet végzünk.

Mielőtt nekiállunk, fontos, hogy zárjuk el a vizet. Ezt megtehetjük az óránál is, de a legtöbb esetben a csapnak van külön elzárója is. Ez jó megoldás, mert így a lakás többi részében a szerelés ideje alatt is használhatjuk a vízvezetéket. Ezt követően engedjük ki a nyomást a csapból, mégpedig annak a megnyitásával.

Amennyiben nincs nyomás, kezdődhet a csere.

A kádnál lévő csaptelep cseréjénél a zuhanyfejet akár el is távolíthatjuk, bár egész telep cseréjénél akár rajta is hagyhatjuk. Franciakulccsal vagy vízpumpafogóval egyszerűen leszedhetjük, lecsavarozhatjuk akár a tust, akár a hollandereket. Ez utóbbi egy hatlapfejű csavar. Amennyiben nem látunk ilyet, akkor azt nagy valószínűséggel rozettával eltakarták. Ez egy takarólemez, ami a fal és a szerelvény között hivatott a hollandereket és a bekötési pontot elfedni. Ezt lehúzva vagy lecsavarva lehet hozzáférni a hollanderhez. A csaptelep levétele után szabadon látható az excenter a gumigyűrűkkel. Ezt nem muszáj cserélni, de legtöbbször érdemes. Főleg ha a csap öregsége, illetve eltömődése miatt fogtunk a munkához. Ilyenkor már a benne lévő gumitömítés elöregedett, illetve sok esetben az egész elvízkövesedett. Nem érdemes kétszer dolgozni. Az excenter eltávolítását követően a menet épségét és tisztaságát kell ellenőrizni. Az új excenterek felszerelését követően a takaróidomok következnek, majd ezután lehet a telepet feltenni. Mivel a legtöbb eszköz króm, ezért mindenképpen érdemes egy gumi- vagy textillapot a szerszám és a hollanderek közé helyezni, hogy a krómfelület ne sérüljön. Ellenőrizzük, hogy megfelelően áll-e a csap, majd helyezzük nyomás alá. Törölgessük át, és nézzük meg, hogy nem csöpög-e. Amennyiben nem megfelelő, úgy valamely tömítésnél gond lehet. Ilyenkor érdemes újrakezdeni és a tömítéseket ellenőrizni. Magát a hollandereket ne húzzuk soha túl.

A mosdónál található csaptelep cseréje sem bonyolult művelet. Itt is a csapok elzárásával indítunk. Távolítsuk el a takarókerámiát (lábat, takaróidomot) vagy fürdőszobabútort, hogy kényelmesen hozzáférjünk. A flexibilis cső csatlakozásnál elérhető a csaptelep alulról, ahol egy anyacsavar tartja magát a szerelvényt. Egyszerűbb, ha a flexicsövet csavarjuk le először a fali csatlakozásról. Ezt követően jobban hozzáférhető az anyacsavar, ami a csapot hivatott rögzíteni. Kihúzhatjuk a telepet, miután a nagyméretű alátétet eltávolítottuk, és berakhatjuk az újat. A csap alá általában egy gumi- vagy műanyag alátét kerül, hogy a fém a porcelánt a csavarok meghúzásánál ne repessze meg. Itt azért legyünk óvatosak: nem kell erőből dolgozni, mert a mosdókagyló cseréje nem cél.

Konyhai mosogatók csapjai ma már legtöbbször a mosogatóedény fedlapján kialakított lyukba kerülnek beépítésre. Konyhai csapszerelés esetében is az elzárást és a flexicső lecsavarását követően az alulról tartó nagyméretű anyacsavart tekerjük le. Ezután a csapot ki lehet húzni, le lehet cserélni. Fontos, hogy akár visszakötés, akár csere történik, a hideg-melegvizes flexicsövet a megfelelő oldalra kössük.

Alapvetően igaz, hogy a csaptelep kiválasztásánál az eredetit érdemes alapul venni és ennek megfelelően cserélni azt. A vásárlás legbiztosabb helye a szakbolt, ahol tapasztalataim szerint hozzáértő emberek dolgoznak. Jó megoldás az, ha nemcsak leírjuk, hanem le is fotózzuk az eredeti csaptelepet alulról is, hogy a szakember lássa a csatlakozási pontokat. Lényeges, hogy mit mire akarunk csatlakoztatni. Sokszor átalakítóval vannak bekötve ezek, és szükséges lehet az új telepnél egy másik fajta bővítő, szűkítő is. Nem szégyen, ha használjuk az új csap használati utasítását.

Fontos a csatlakozások tömítése is. Profi megoldás, ha menettömítő zsinórt is alkalmazunk. Ez jobb, mint a kóc és a teflon. Előbbinél tartósabb, utóbbinál egyszerűbb a feltétele.

Szerszámok közül szükségünk lesz franciakulcsra vagy vízpumpafogóra. Használunk még imbuszkulcsot a csaptelephez, valamint lapos csavarhúzót a tömítések és alátétek egyszerű cseréjéhez. Ezen kívül vennünk kell tömítést (kóc, teflonszalag vagy menettömítő zsinór).

A kettős bekötésű falitelepek és kádtöltők mérete a leggyakrabban 150 mm +-2 mm. A bekötő csövek általában 3/8” méretűek. Jó ezeket az értékeket először lemérni és figyelembe venni.

A fent leírt folyamatok és információk segítségével akár mi magunk is cserélhetjük a csaptelepeinket. Fontos azonban, hogy probléma esetén a szakember igénybevétele is szükséges lehet. Leginkább, ha valamely oknál fogva nem tudjuk a telepet leszerelni. Előfordulhat az is, hogy a vizsgálatkor derül ki, hogy a menet vagy a cső rossz állapotú. Ilyenkor érdemes szakit hívni.

Öreg házak esetén fordulhat elő, hogy a falban lévő elzáró szelep nem zárható. Amennyiben igen öreg, nem feltétlenül érdemes azt erőltetni, mert siker esetén is csöpöghet. Előfordulhat, hogy az erőltetés hatására elromlik, és ilyenkor ennek cseréje váratlan kiadást és munkát jelenhet. Mivel itt már a falba csatlakozhat a csap, így ez akár bontással, véséssel járhat. Ehhez pedig már feltétlenül szakember szükséges. Ilyen esetben a vízóránál érdemes elzárni és a csapon keresztül leengedni.

Amennyiben megfogadjuk a fenti sorokban foglaltakat, akár saját kezűleg száműzhetjük a régi csepegő csaptelepeket lakásunkból.