Greslapoktól a fagyálló teraszburkolatokig Építkezés

Greslapoktól a fagyálló teraszburkolatokig

2017. december 20.

A téllel nem csak a karácsony és az újévi ünnepek köszöntenek ránk, hanem a fagy- és csúszásveszély is. Míg a csúszásveszély csak minket, embereket fenyeget, addig a fagy burkolataink épségének sem tesz jót. Vannak azonban megoldások, melyekkel a veszély mértéke csökkenthető.

Ha osztályozni kellene az épületeket és a környezetet legjobban pusztító tényezőket, a téli időjárással járó sok csapadék és a tartósan alacsony hőmérséklet bizony dobogós helyen szerepelne. Nemcsak nekünk, embereknek megerőltető a hosszas tartózkodás a téli hidegben, hanem az épített és a természetes környezet számára is.

Az időjárás változásának ereje könnyen tetten érhető teraszunkon is. Mindenki találkozott már töredezett, felpattogzott teraszburkolatokkal, kifagyott fugákkal, málló lépcsőburkolatokkal. Egyik sem szívet melengető látvány. De létezik megoldás arra, hogy ne kelljen átélnünk ezt a horrort!

Greslappal lapozott terasz

Az égetett kerámialapoknak egy magasabb minőségi osztályba sorolt csoportja a teljes vastagságban azonos anyagú greslap. Jellemző tulajdonságuk, hogy nagyon kevés nedvességet vesznek fel a környezetükből, melynek mértéke nem haladja meg a 0,5%-ot.

Alapanyaga a porcelánkészítés alapanyagaihoz hasonlóan kaolinból, fehéragyagból, földpátból és kőőrleményből áll. A greslap csak a legritkább esetekben kap mázas borítást, mivel anyagában színezett, a fényes felületet polírozással érik el a gyártás során, de nagyon gyakori a matt felület alkalmazása is, ami a kültereken alkalmasabb csúszásmentesített burkolatként.

Kopásállóságának meghatározása PEI szabvány alapján történik, keménységét pedig a MOHS skála 1-10 terjedő értékeivel osztályozzák. Ha a lapokat rusztikus felülettel készítik, megjelenésükben megszólalásig hasonlíthatnak természetes kövekre. Ezek a felületek úgy hozzák a természetes kövek megjelenését, hogy közben elhagyják azok legtöbb negatív tulajdonságát. Ha greslap fektetésén gondolkodunk, mindenképpen keressünk egy jó burkoló szakembert, aki képes szépen lapozni, és megvannak a megfelelő eszközei hozzá.

Szigetelés, amitől mindez tényleg fagyálló lesz:

Esetünkben a feltöltésre készülő teraszok szigetelésével foglalkozunk. Ha fagykárról van szó, a háttérben mindig a víz bújik meg bűnös szereplőként. Vízszintes felületek burkolásánál fontos a vízszigetelés, de nem csak a csapadék miatt. Még mielőtt az alulról érkező nedvesség útját elálltuk, fontos, hogy teraszunknak meglegyen a minimálisan 2%-os lejtése. A felületen megálló vizek ugyanis idővel utat keresnek maguknak a szerkezet belseje felé. Persze az alulról kapillárisan felszívódó víz is ugyanolyan károkat tud okozni, mint a felülről érkező nedvesség.

Ezt az aljzatbeton talajnedvesség vagy talajpára elleni szigetélésével tudjuk megoldani, mely célra léteznek kent, ragasztott szigetelések. Amennyiben ezt elmulasztjuk, a szerkezet alatti talajvíz elindul felfelé a kapilláris csatornákon a csemperagasztó irányába, és ott pangó nedvesség alakulhat ki, melynek fagyás utáni jégkristályai lenyomják a burkolatot.

A cél tehát, hogy a csemperagasztó tartósan ne vizesedhessen át, ezzel kerülve el a fagyveszélyt. Ragasztáshoz fontos megjegyezni, hogy a lapok teljes felületén ragasztunk, és a fuga is csak flexibilis fugázó masszával készülhet.

Laza ágyba fektetett burkolatok:

Ha a burkolással nem szeretnénk ennyi bonyodalmat átélni, alkalmazhatunk laza ágyba fektetett burkolatokat is. Ez tulajdonképpen a térkőburkolatok fektetéséhez hasonlít, amennyiben alkalmazhatunk beton- vagy terméskő lapokat is, de itt alkalmazhatunk nagyobb, akár pár centiméteres fugaközöket is.

Mint a fenti megoldásnál, itt is lényeges, hogy a fogadó aljzat lejtése megfelelő legyen, mert a csapadékvíz így távozik el a lapok alatti rétegekből. Ez konkrétan kőzúzalék lehet, melyet a szűrőrétegre vagy közvetlenül a szivárgólemezre terítünk. A szivárgólemez egyrészt védi a terasz vízszigetelését, ha van, de részben helyettesítheti is azt, amennyiben nincs.

Az erre kerülő rétegre kerülnek belefektetésre a lapok, melyeket nem kell kifugázni, elég, ha kisebb szemcsenagyságú kőzúzalékkal feltöltjük. Arra gondoljunk, hogy a burkolat tömörítése után az kb. 1-1,5 cm-t süllyedni fog.

Amennyiben kiselemes térkőburkolatot választunk, akkor azt hasonlóképpen kell kivitelezni, mint hagyományos esetben. Előnye, hogy rendkívül nagy választékban áll rendelkezésre, hátránya a jelentős többletsúlya.

Fa teraszburkolatok:

Lehetséges a megszokott járólapos burkolás helyett a terasz fával történő burkolásán is elgondolkodnunk. Nyilván ez a megoldás valamivel kényesebb, így meghatározott időközönként gondozásra szorul, de az életteli anyagból épített és karbantartott faburkolatú terasz akár otthonunk büszkesége is lehet.

Ugyanúgy, mint a többi burkolati típusnál is, az alépítményének lejtését itt is ellenőrizni kell úgy, hogy az a háztól a kert felé lejtsen. A lécezés egy segédszerkezetre készül, amit a  szaknyelv staflinak hív, iránya mindig párhuzamos kell, hogy legyen a lejtés irányával, ezáltal biztosított a víz akadálymentes levezetése. Általában 50 cm-es távolságba fektetik egymástól őket. A lerakási magasságot a stafli méretének kiválasztásával tudjuk szabályozni. Ez akkor jön jól, ha például régi ajtónyílások küszöbéhez kell alkalmazkodnunk.

A járófelület készülhet az időjárásnak ellenálló trópusi keményfából, bangkirából is, melyet az utóbbi időben előszeretettel használnak teraszok burkolására. A fa anyagsűrűsége 0,7-1,0 g/cm3közé esik, mely összehasonlítva a tölggyel 20-40%-kal, szilárdsági mutatója 50%-kal nagyobb.

Repedezésre nem igazán hajlamos, előnyős tulajdonságokkal rendelkezik, meglehetősen kopásálló és kellőképpen rugalmas, de nagyon tömör. Olyannyira, hogy a vízen sem úszik. Alaptulajdonságaiban különbözik a többi fafajtától. Felülete kemény, kopásálló, nehezen megy tönkre, anélkül is ellenáll a természeti hatásoknak, hogy impregnálnánk, vagy olajos kezelésnek vetnénk alá. Élettartama szerint normális keretek közt maradó időjárási viszonyok között 15-25 év lehet. Fektetésnél ügyelni kell rá, hogy a párnafáknak, alátétléceknek is keményfából kell lennie.

A járófelület burkolatát előfúrják és ezeken a lyukakon keresztül kerül rögzítésre az alátétfához (staflihoz). A burkolódeszkák között és a falsíktól is minden irányban tartani kell 0,5-1 cm távolságot, hogy a mozgások következtében ne púposodjon fel a járófelület.

Természetesen válogathatunk hagyományos fafajták közül is, melyek ugyan a gondozásmentesség ígéretével nem kecsegtetnek, de hatásukban, látványukban hasonlóan esztétikusak, mint a trópusi társaik.

Hogy végül melyik típus mellett döntünk, az csak rajtunk áll.