Kerítések javítása, felújítása

A jelentős napsugárzás, az idő, a csapadék, és a hőmérsékletváltozás együttesen kikezdheti a kertünket határoló építményeinket, a kerítésünket. Itt a nyár, a jó idő, ezért érdemes megvizsgálni a kerítésünk felületét, mert a szükséges, időszerű karbantartás elhanyagolásával nemcsak portánk összképe lehet kifogásolható, hanem a felület jelentős rongálódása, később nagyobb munkát és kiadást eredményezhet.

Legyen a kerítés, fa vagy fém, a kezdeti lépések ugyanazok. A kerítést és a környékét meg kell szabadítanunk, a különböző ránőtt, vagy futtatott növényektől, belógó ágaktól. Ezt követően kell a járdát, földet, letakarnunk a lecsöppenő festék miatt (például kartonnal), mert amatőr munkára vall és csúnya látvány, amikor az aszfalt összefestett, összecsöpögtetett egy élénk színű festékkel.

Fontos, hogy a festési időpont kiválasztását is gondoljuk át. Amikor nagy mennyiségű virágpor száll a levegőben, akkor érdemes egy kicsit várni, ne ragadjon bele a friss rétegbe a növények virágzatai, pollenjei. Kerülni kell a szeles napokat is. Közelgő eső előtt se álljunk neki, hiszen ha végzünk is a munkával, a még nem teljesen száraz festést az eső lemoshatja.

Ezt követően következik a felülettisztítás.

Fémkerítés

Ebben az esetben a leváló, lepergő régi festékréteget kell eltávolítani drótkefével (vagy más néven huzalkefével). Nagyobb fémfelületek (lemezek) esetén akár spaklival is kezdhetjük a kaparást (amennyiben a festékréteg, nagy lemezekben válik el az alaptól). A régi festék, illetve korrodált réteg (rozsda) eltávolítását követően csiszoljuk át a felületet P120-as szemcseméretű csiszolópapírral. Így készítjük elő a felületet, a jobb tapadás érdekében.  Ha nem tudjuk az egész festéket eltávolítani, az sem baj, de az előkészítés után, mindenképpen egy egységesebb felületet kaptunk. A súlyosan korrodált részeket érdemes kivágni és új elemmel pótolni, behegeszteni, egy-egy új darabot. Ez nagy munka, de a festés minősége, nagymértékben múlik a megfelelő előkészítésen.

A por- és zsírtalanítás is fontos! Ezt a legegyszerűbben egy kefe illetve ecset segítségével lehet megtenni és ezt követően átmosni. Sok esetben ajánlanak valamilyen oldószert, mint a lakbenzin, stb. Személy szerint, egy jobb mosogatószert, vagy ultrás vizet ajánlanék. Egyrészt ez kevésbé környezetszennyező (bár nem akkora mennyiség, hogy ezért a zöldek kijönnek hozzánk), másrészt, nem alapos hígítós tisztítás esetén a zsírréteget széthordjuk, és nem eltávolítjuk. Ügyeljünk arra is, hogy az mosószert távolítsuk el, mossuk le alaposan. Ennek hiányában, az új festék a felületre nem ragad megfelelően.

Festés / alapozás következik. A korróziógátló alapozó festéket, ecsettel vigyük fel, hogy a nehezen elérhető helyekre illetve a nagyobb egyetlenségekbe (ha van ilyen) is jól be tudjuk dolgozni. A száradási idő betartását követően mely 8-10 óra is lehet, jöhet a közbenső festék. Ezt adott esetben (kültéren) érdemes lehet 2 rétegben is felvinni, mert a rétegvastagság is csökkenti az egyenetlenséget és nagyobb védelmet is jelent. A száradást követően jöhet, a fedőréteg. Ez adja a végső szint. Ezt a zománcréteget már elég egy rétegben felvinni. Mindenképpen kültérre ajánlott festéket válasszunk, amely az adott felületnek is megfelelő. Figyeljünk arra, hogy a gyártó által előírt alapozó és közbenső festéket használjunk, mert ellenkező esetben a rétegek az idővel elválhatnak egymástól.  Léteznek univerzális festékek is, melyek az alapozó és a közbenső réteget tartalmazzák. Gyakori az, amikor csak alapozó réteget viszünk fel, és ezt követően fedőréteget, megfelelő festék esetén. Ilyen esetben a közbenső rétegnek megfelelő réteget vagy az alapozó vagy a fedőréteg tartalmazza. A gyártói előírás eltérhet, de általában 2-2 réteget ebből is fel kell vinnünk. Horganyzott felületre más festék kell, mint a vasfémekhez (acél, vas). Mindig figyelmesen olvassuk el és tartsuk be a gyártó előírásait, ami festékenként igen különböző lehet.

Fakerítés

Itt is a felület megtisztításával kell kezdenünk. A régi réteget el kell távolítanunk. Régebben kedvelt volt a fedőfestések (például zománcfesték) használata. Ez egyenletes, vastag, jól fedő felületet alkotott, ami az egész fát takarta. Hátránya azonban, hogy mivel a fa „mozog”, szárad, vetemedik, stb. ez a viszonylag merev réteg nem tudja megfelelőn követni ezért berepedezik, és elválik a fa felületétől.  Ezért manapság gyakoribb a lazúrozás. Ez természetesebb, mert a fa saját mintázatát is látjuk, mindemellett a lazúr nem képez olyan vastag, „rideg”, egybefüggő felületet, így a fa természetes „mozgását” lekövetve nem válik el a felülettől.

A régi, fedőfestéssel ellátott felületet spaklival (emennyiben alá tudunk nyúlni) távolítsuk a fáról. A maradék anyagot P120-as szemcsevastagságú csiszolóval csiszoljuk le. Ezt gépi csiszolóval, excenteres vagy szalagcsiszoló alkalmazásával is megtehetjük. Ügyeljünk azonban, hogy ne marjunk az anyagba. Amennyiben kézzel csiszolunk, úgy csiszolópárnát használjunk. Így könnyebb, gyorsabb és szebb felületet kapunk.  A szükséges elrohadt, sérült elemeket cseréljük ki.

A festeni kívánt fa legyen, gomba, rovar és egyéb szennyeződésektől mentes. Érdemes ezért favédő (gombaölő anyaggal is kezelni). Ezt követően lehet és alapozni. Amennyiben szükséges, a faanyag hibáit folyékony fával vagy fakittel javítsuk ki.  Ezt az anyagot lehet csiszolni és festeni is. A rétegek között és csiszolás után portalanítsunk, ecsettel, vagy kefével. Ezt követően vigyük fel a festéket az előírt rétegszámban. Figyeljünk arra, hogy lazúr esetén a rétegek számának köszönhetően egyre sötétebb lehet a felület. Fontos, hogy a kiválasztott festéknek megfelelő, a gyártó által előírt pólustömítőt és alapozót, valamint folyékony fát, alkalmazzunk. Bizonyos esetben a sorrend és az alkalmazandó anyagok, valamint a rétegek száma gyártónként eltérhetnek, ezért tanácsos a gyártó által előírt anyagokat, az előírásnak megfelelő alkalmazni. Ennek oka, hogy lehetnek univerzális felületvédelmi rendszerek. A száradási időt is tartsuk szem előtt!

A felület előkészítése és alapozása igen fontos. Egy jó alapozóval rengeteg festéket megtakaríthatunk, mert a felületen illetve a felület közelében marad a festék és nem issza be magát nagyon mélyre (ahol már nincs szükség rá). Lazúrozás esetén, a száradást követően, a jobb tapadás érdekében a rétegek között finomszemcséjű csiszolópapírral érdemes egy kicsit megcsiszolni a felületet, de ez után is fontos a portalanítás.

A festést akár fém, akár fa felületet mázolunk, mindig fentről lefelé kezdjük, így az esetleges megfolyásokat el tudjuk dolgozni. Egyszerre ne vigyünk fel túl sok anyagot, mert nem feltétlenül eredményez szép munkát. Fa és fém kerítés esetén, az egybefüggő felületek fedőfestéséhez használhatunk, erre kifejlesztett szivacshengert is. Ahol szükséges maszkolhatunk is, illetve a zárat, címkét a kapun, a festés idejére le is szerelhetjük, hogy ne fessük össze.

Egy megfelelően karbantartott kerítés, szép és ápolt megjelenést kölcsönöz közvetlen környezetünknek.