Salétromosodás eltávolítása

Van amikor a leggondosabb munka sem jár teljesen bosszúságok nélkül. Van, hogy hiába készül a falazat a legnagyobb odafigyeléssel, mégis foltok jelennek meg a felületén, ráadásul nem is sokkal azután, hogy a mű elkészült. Ha a foltok fehéresek és csipkézett szélűek, sókivirágzással állunk szemben. Cikkünkben ennek elhárításáról és megelőzéséről is írunk.

Elsősorban olyan falakat érintő problémáról számolunk be a következő sorokban, melyek a frissen épült natúr falakat érintik leginkább. Natúr falak alatt azt értem, hogy ezek nem kaptak vakolt vagy szerelt burkolatot, így a téglák mind megmutatkoznak a felületen. Ezeken felületeken néha fehéres foltok jelentkezhetnek, melyek a szemnek igazán kellemetlenek. Ezt nevezi a szakirodalom salétromosodásnak, vagy sókivirágzásnak.

Hol találkozhatunk még ilyen kivirágzással?

Leginkább olyan felületeken, ahol az falazó, vagy burkolóanyaghoz valamilyen formában meszet kevertek. Ennél fogva jelentkezhet akár vakolt felületeken is, de itt inkább a falazat felázásakor jelentkezhet. Térkövek esetén sem idegen ez a fehér foltosodás, mely sokakban aggodalmat kelt.

De mi is ez pontosan?

Az építőanyagokban oldott állapotban különböző sók találhatók. Ezek a sók ideális esetben alacsony koncentrációban vannak jelen, nem kristályosodnak ki, ezért láthatatlanok. De fokozott nedvesség hatására továbbá más anyagokkal való találkozásukkor ezek kioldódhatnak, vagy koncentrálódnak, így megkezdődik a kikristályosodás, mely az anyagra nézve is káros lehet. Az építőanyagok kapillaritása, a hajszálcsövesség fokozza a folyamatot, hiszen ezek a sók megkötik a vizet, ami fokozza a hajszálerekben a nedvességáramlást. Így megindul egy lassú kimosódás. A nedvesség a felülethez érve azonban elpárolog. Ami a felületen ebből megmarad, az a vízben oldott sók fehér foltjai, melyet az elpárolgó nedvesség hátrahagy. De nem mindegy, hogy milyen só az, mely az építőanyag felületén megjelenik.

Alapvetően az olyan sók a legveszélyesebbek, melyeknek a kikristályosodása nagyobb térfogatnövekedéssel jár. Vegyük sorra a sótípusokat és hogy miért károsak:

• A leggyakoribb: kalcium-karbonátos kivirágzás, mely a mész miatt, a cementhabarcsból és a téglában levő szabad kalcium-oxidból áll össze. A felületen a szén-dioxid hatására a kalcium-karbonáttá alakul. Leginkább akkor alakul ki, ha a habarcs túl sok mészhidrátot és kevés homokot tartalmaz. Ha a fal a külső burkolás előtt nem szárad ki, akkor is kialakulhat a belső oldalon.
• A legroncsolóbb hatású: keserűsó, és glaubersó, melyek kristályosodása a legnagyobb térfogatnövekedéssel jár.
• A kevésbé veszélyes a szulfátos kivirágzás, melyet a gipsz okoz. Azért veszélytelenebb, mint a „többi társa”, mert a legkisebb térfogatnövekedéssel jár a kikristályosodása.

Azon felül, hogy az építőanyag önmagában hordozza ezeket a sókat, bekerülhet a falazatba az építkezés során is a habarccsal, habarcskeverővízzel, de füstgázokkal való érintkezés, és állattartásból fakadó (nagyüzemi) okok miatt is. Ha előre tudjuk, hogy pl. a keverővíz miatt magasabb esélyünk van a fent említett sók bevitelére, akkor vízben oldható báriumsók hozzáadásával védekezhetünk.

De hogy védekezzünk, ha már megvan a baj?

Először is mechanikus beavatkozással, azaz egyszerűen lesöpréssel kell kezdeni. Ha a kivirágzás megismétlődik, akkor minden bizonnyal még folyamatos a nedvesség utánpótlása. Ez további kivirágzáshoz vezethet. A nedvességutánpótlást meg kell szüntetni. Ez megvalósulhat a vízszigetelés javításával, vagy akár utólagos drain szivárgó beépítésével is. A falazat persze ettől még nem tisztul meg teljesen. Lemosóoldattal védekezhetünk a további kivirágzások ellen. Lemosóoldatként híg, azaz legalább háromszorosára oldott mennyiségű sósavoldatot javasol a legtöbb szakértő. Természetesen léteznek kimondottan erre a célra készített vegyi permetek is, de hatását tekintve előbbi is hasonló eredményeket hoz.

Tehát ha kivirágzással találkozunk, nem kell pánikba esni, de cselekedni mielőbb érdemes lehet.