Fém, fa, vakolat - avagy a sokszínű homlokzatainkról

Elég csak vidékre ellátogatni ahhoz, hogy az ember szembesüljünk a látvánnyal, hogy színes világban élünk. Lehet csak a környezetváltozás teszi, de érdekes dolog, hogy vidéken mennyivel szembeötlőbb a homlokzati burkolatok színessége, különbözősége. Habár az ember azt hinné, hogy a város sűrű struktúrája, az épületek tömött sorba rendezettsége kihangsúlyozza az anyagok szín-, és felületi különbözőségét, de mégis, ha a van az épületek közt egy kis foghíj, udvar, sokkal inkább úgy tűnik, hogy jobban érvényesülnek a különböző felületek. Legyen akárhogy is, érdemes kicsit behatóbban megismerkedni a homlokzati burkolóanyagok fajtáival.

Mert a homlokzat nem feltétlen kell, hogy színtelen, fehér legyen, de az összhatást nem csak színek bekeverésével lehet befolyásolni.

Talán a legelterjedtebb burkolási mód a falak vakolása. Ez a burkolás egy tradicionálisnak nevezhető burkolási forma, melynek célja a kezdetekben szimplán csak a falazott felületek eltakarása volt. A színezés, és a díszítés csak a későbbiekben kapcsolódott össze a vakolt felületek készítésével. Tévhit, hogy a vakolat mindig sima, és egyenletes, mivel a simított vakolatok mellett léteznek dörzsölt, vagy egész vad megjelenést biztosító csapott vakolatok is. A vakolat alapanyagát tekintve sem tekinthető unalmas burkolatnak. Készülhet a falra kötőanyag szerint mészvakolat, gipszvakolat, cement és/vagy mészcement vakolat, szilikátvakolat, vályogvakolat de akár műgyantás vakolat is. Ezek persze csak egyfajta alapot biztosítanak a később felhordandó színezéshez, festéshez, akár kül- akár beltérről legyen is szó. De aki szereti kicsit leegyszerűsíteni a dolgokat, rápillanthat a készvakolatokra is, melyek akár némi szigetelést is biztosítanak.

A burkolt felület tartósságát fontosnak tartjuk, nem mehetünk el szó nélkül a klinkerhomlokzatok előtt. Habár már a tervezési fázisban is komolyabb energiát igényel, és a kivitelezése sem olcsó, végül olyan minőségi felületet kapunk, mely a természetes téglafal látványét nyújtja, ráadásul olyan színgazdagsággal, melyre hagyományos tégla falazat esetén nincs lehetőségünk.

Ugyanígy van a kőburkolatokkal is, melyek az épített fal egy részét képezik. Kivitelezésük nem épp a legegyszerűbb, de aki nem tud lemondani a látvány nyújtotta többletről, az alkalmazhatja csak az épület lábazatának díszítésére is.

De nem kell megijedni, nem kötelező mindenkinek épített szerkezetekben gondolkodnia. Sokkal kedvezőbb árú megoldás, ha vékony lapokat ragasztunk a felületre mely készülhet rusztikus alakú kövekből, vagy a falazott téglafal látványát adó klinkerlapokból. Azt érdemes tudni, hogy az ebben az esetben alkalmazható fugamélység és a sarkokon való burkolatbefordítás (vagy épp annak hiánya mindig árulkodó, hogy nem “igazi” épített felületet látunk. Vagy szigeteletlen felületeknél, vagy pedig polysztirollal szigetelt felületek esetén alkalmazható jól.

Bár az igényességnek ára van, egy szerelt homlokzatburkolattal ellátott ház minőségibb képet mutat, készüljön a burkolat fából, kőből, fémlemezből. A szerelt burkolat mögött mindig egy tartóváz bújik meg, mely leginkább fémből készül. Ez a tartószerkezet lehetővé teszi nagyobb burkolólapok rögzítését is, így például a szerelt kerámia burkolatok nagyobb méretben, és a klinkerhomlokzathoz képest változatosabb formák is kialakíthatóak vele, ugyanúgy, mint a cementlap burkolatok esetében.

Aki vonzódik a modern burkolatokhoz, bizonyára a modern építőanyagok elől sem zárkózik majd el. Ezáltal könnyen találkozhat a betonnal mint építőanyaggal. A szépen zsaluzott beton például olyan esztétikus látványt nyújthat, melyet egy közepesen kivitelezett vakolattal nem lehet felülmúlni. Tehát létezik olyan beton szerkezet, mely egyben burkolatként  is szolgál. Ilyenkor a szigetelőtáblák a szerkezetet képező két betonréteg közt helyezkednek el.

Persze léteznek még ennél is különlegesebb megoldások és burkolóanyagok is. Ilyenek a fahatású burkolatok, melyek optikailag kiválóan adják a fa burkolatok hangulatát, de azoknál jóval strapabíróbbak, és nem is igényelnek ápolást. Manapság ezek a burkolatok egyre népszerűbbek. Ide vehetjük még a gyárilag rozsdásított fémlemez burkolatokat, melyek manapság igen divatosnak számítanak. Ebben az esetben nem a klasszikus értelemben vett rozsdáról beszélünk, hanem egy stabilizált oxidrétegről, mely védi is a fémet. Míg a rozsda a rusztikusság csúcsát jelenti, addig a kompozit alapú homlokzatburkolatok az igazi high-tech megtestesítői. Itt egy olyan kőzuzalékból és műgyanta keverékéből előállított anyagról beszélünk, mely nagy formaszabadságot, feltűnően sima felületet, és nagyon világos színeket enged. A coriannak is nevezett anyagból szaniterek, szabadon formált bútorok is készülhetnek, burkolatként való felhasználása igazán előremutatóvá teszi a homlokzatot.

A lehetőségek tárháza a homlokzatburkolatok terén tehát szinte kimeríthetetlen. Akármely burkolat mellett tegyük is le a voksunkat, érdemes komolyabban beleásni magunkat az adott típus szigetelési, és kivitelezési kitételeibe, mert sem technológiai szempontból, sem pedig a kivitelezés költségeit tekintve sem játszanak egy ligában a fenti sorokban vázlatosan bemutatott típusok.